MENÜ

A szellemi tulajdon védelme

Keresés

Az első magyar földgáz-kutatások nyomai - szabadalmakban

Közismert, hogy az első kutatások Erdélyhez kötődnek. A természetes földgázszivárgások, gázkifúvások erdélyi jelenlétéről számos XIX. századi forrás megemlékezik: a Nagyszebenből Segesvárra vezető út közepén található Medgyes városának tőszomszédságában található Bázna főterén már az 1840-es évektől világított a vezetékes „örökláng”. Az ipari felhasználáshoz azonban az 1906-os állami, műtrágya-alapanyagként hasznosítandó kálisó felkutatására irányuló vizsgálatok vezettek, a Magyar Királyi Földtani Intézet igazgatója Böckh János kezdeményezésére. A sós források kálium-klorid tartalmának vizsgálatával megindult kutatások hamarosan más irányt vettek, és Lóczy Lajos bevonásával geológiai alapon történő, a mélyfúrások eszköztárát igénybevevő helyszíni beavatkozásokkal bővült. Az első helyszín, a Marosvásárhely és Kolozsvár közötti Nagysármás eredménytelen, 627 méterig eljutó fúrási kísérlete után a mintegy 3 kilométerrel távolabbi Kissármáson folytatódtak a munkálatok. A cél továbbra is a kálisókérdés tisztázása érdekében a miocén sós formáció átfúrása volt, amely az előbbiekben nem sikerült. A vizsgálatokat a pénzügyminisztérium megbízásából Papp Károly geológus, Böhm Ferenc bányamérnök és Buday Ernő kohómérnök végezték. Az 1908 novemberétől 1909 áprilisáig folytatott hiábavaló küzdelem mindössze 300 méter mélységig volt képes lehatolni a feltörő gáz folyamatos erősödése mellett. A kút ezután mintegy 27 hónapon keresztül – sikeres elzárásáig - napi 864ezer köbméter tiszta metánt lövellt ki a szabadba.

Mindezekről részletesen beszámol id. Ősz Pál kiváló cikkében, amelynek adatait az eddigiekben is alapul vettem (1). Idézett cikkében fényképes és rajzos ábrákkal részletesen bemutatja a helyszínt. Megemlíti, hogy a konkrét fúrás kivitelezője Neumayer János gépészmérnök volt, a módszer pedig Heinrich Thumann hallei mérnök ütve működő szabadeséses és vízöblítéses fúróberendezésének alkalmazásán alapult, Mannesmann-féle csövekből összeállított fúrórudazattal. Sajnálattal kellett megállapítanom, hogy az írásban eddig szereplő magyar mérnökök és tudósok neve mellett nem lelhetők fel szabadalmak. Más a helyzet viszont Thumann Henrik és a Mannesmann-csövek esetén, ahol kutatásaim eredményre vezettek, így szolgáltatva e cikk megszületésének apropóját.

Thumann Henrik két magyar szabadalmi bejelentése ismert: 1897. november 27-én közzétett szabadalmi leírásai HU9924 és HU9925 lajstromszámmal találhatóak meg az SZTNH szabadalmi adatbázisában. (A bejelentési napok: 1897. július 2. illetve 6.) A HU9924 szabadalmi leírás mélyfúrásoknál használatos rudazatoknál előforduló törések, megszorulások csavarszorító általi elhárítását lehetővé tevő szerkezetet ismertet.

 

 

 

Komplexebb szerkezetet mutat a HU9925 szabadalmi leírás, amely az ún. Fabian-rendszerű, azaz szabadesésű ejtőgépek szárnyrúdja és védőcsöve közötti összeköttetés optimalizálására született.

 

 

Heinrich Thumann nemzetközi bejelentései közül egyetlen egy érhető el, az FR395965 lajstromszámú, 1908. november 4-én Párizsban bejelentett berendezés, amely kutatófúrásoknál alkalmazható a járatok görbületeinek, a függőlegestől való eltérés szögének illetve a járatszélesség meghatározására. A bejelentés feltételezhetően rendelkezik német előzményekkel, a hallei illetőségű feltaláló németországi szabadalmainak felkutatás azonban nem vezetett eredményre. Jóval bőségesebb a választék szabadalmakból a Mannesmann-féle csövekkel kapcsolatosan, még akkor is, ha Magyarországra és csak az adott időszakra korlátozzuk vizsgálatunkat. 

A Mannesmann-féle csőgyártást, azaz ferdehengerlés elvét a Mannesmann testvérek dolgozták ki 1885-ben, amelyhez társult a szintén általuk 1890-ben kidolgozott ún. Pilger rendszerű csőnyújtó hengerlés. Hazánkban 1896-tól jegyeznek be szabadalmakat. Reinhardt (1856–1922) és Max Mannesmann (1857–1915) első magyar szabadalma már ebből az évből megtalálható a Hivatal adatbázisában, HU7796 lajstromszámmal, amely egyébként – a számozás furcsaságai ellenére - az egyik első önállóan bejegyzett magyar szabadalmak egyike. A vizsgált időszakig 4 további szabadalmi bejelentés található a Mannesmann, elsősorban a feltalálóként aktívabb Miksa (Maximilian/Max) neve alatt: HU8559(1897); HU25360(1902); HU26134(1902); HU31580(1904). Mindegyik a csőgyártáshoz kapcsolódó technológiákat ismertett: „Eljárás csöveknek és más űrös testeknek kinyújtására, kihengerlésére” és hasonló címekkel. Nyilvánvalóan ezen szabadalmakban található megoldások szerinti eszközöket alkalmaztak a kissármási kutatófúrásoknál használt csövek gyártásánál is.

 

 

Végezetül, visszatérve az erdélyi gázmezőkre, 1910 júniusában került sor a kiömlő gáz elzárási munkálatainak megkezdésére és egy évnél is hosszabb után, 1911. július 30-án vezettek az erőfeszítések sikerre. Az elzáró szerkezetet Hermann Miksa (akkoriban) kolozsvári egyetemi tanár, gépészmérnök tervezte meg, a budapesti Schlick vasöntöde gyártotta le. Három hónappal később, október 29-én hajnalban a gázkút környezetében, halálos áldozattal és sérülésekkel is járó gázkitörés és robbanás történt. A vizsgálatokkal megbízott Böckh Hugó és Strömpl Gábor nem talált közvetlen összefüggést a baleset és a korábbi beavatkozás között, az okokat a mélyben lezajlott tektonikus kéregmozgásokra vezették vissza. A korabeli szakmai sajtót természetesen foglalkozatta az eset, Lóczy Lajostól Pfeifer Ignácon át Cholnoky Jenőig és Seidner Mihályig tették közzé gondolataikat a Magyar Mérnök- és Építész Egylet 1911-1912-es Közlöny számaiban. Az erdélyi gáz ügye természetesen a nagypolitikát is foglalkoztatta, de nagy állami beruházásra már nem került sor, ami betudható a hamarosan kitört világháború következményének is.

 

(1)   Id. Ősz Árpád: Az első magyarországi földgázkitörés - Kőolaj és Földgáz 35. (135.) évfolyam 1-2. szám, 2002. január- február

www.ombkenet.hu/bkl/koolaj/2002/bklkoolaj2002_0102_02.pdf

 

Egyéb források:

http://worldwide.espacenet.com/      

EPO Espacenet Patent search

http://www.sztnh.gov.hu/szabadalom/szab_kutat.html

SZTNH - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala - Szabadalmi adatbázis

http://www.omikk.bme.hu:8080/cikkadat/bitstream/123456789/3893/1/ET_1913_17t.pdf.

Elektrotechnika – Budapest, 1913.

Dr. Seidner Mihály gépészmérnök – Az erdélyi földgáz hasznosítása

 

Végh László