MENÜ

A szellemi tulajdon védelme

Keresés

Híres magyar feltaláló-páros: Heller László és Forgó László

Heller László (Nagyvárad, 1907. augusztus 6. – Budapest, 1980. november 8.) gépészmérnök, egyetemi tanár.

Leghíresebb találmányáról

Heller-Forgó®-féle indirekt száraz erőművi hűtőrendszer - Heller-System néven - ma is világszerte ismert. A magyar feltalálók (Heller László és Forgó László) találmányain alapuló megoldás egyaránt alkalmas a jelen hőerőműveinek, atomerőműveinek, illetve a jövő nap- illetve bioerőműveinek gőzciklusos hűtésére is, különösen ott, ahol hűtési célra víz nem áll rendelkezésre. Ha csak a napenergia felhasználására gondolunk, könnyen belátható, hogy ahol a legnagyobb mennyiségben áll rendelkezésre a napfény, éppen ott általában kevéssé találunk nagy mennyiségben hűtővizet – például a sivatagokban. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban, amelynek napsütötte, sokszor kietlen déli területein bőven lenne tér a környezetbarát erőművek létesítésére, feltámadt az érdeklődés a megoldás iránt. Környezetvédelmi szakmai blogokon folytatott eszmecserék mutatják, hogy az „alacsony vízfogyasztás titká”-nak birtokában egy sivatagi napenergia-erőmű jó hatásfokkal megvalósítható (lsd. Források és hivatkozások). Pedig szinte ez az egyetlen nagy ipari ország, ahol eddig nem épültek Heller-féle hűtéssel erőművek. A sivatagi helyszín azonban feloldaná azt a problémát, amely „amerikai földön” a Heller-System alkalmazásának legfőbb akadálya lehetett a hagyományos erőművi helyszíneknél: a rendszer üzemeltetése által igényelt nagy levegőmennyiség megmozgatásához szükséges szokatlanul nagyméretű hűtőtornyok a lakosság ellenkezésével találkozhattak volna a fosszilis tüzelőanyagok lelőhelyének közelében, ahol általában már ott is évszázados településeken ma modern nagyvárosok találhatóak.

Az indirekt szárazhűtéses módszer megvalósítását, tökéletesítését és részleteinek kidolgozását szabadalmi bejelentések sora alapozza meg, amelyeket Heller László és Forgó László először egyénileg, később feltalálótársakként közösen (és más feltalálótársakkal kiegészülve, pld.: Bakay László, Tomcsányi Gábor gépészmérnökök) jelentettek be. Ezek közül elsőként és egyetlenként Heller egy korai amerikai szabadalmi bejelentését választottam illusztrációként (US2356404). A bejelentés tárgya: levegőhűtéses kondenzációs eljárás. A későbbi Heller-System alapelvét, és természetesen egy gyakorlati alkalmazást leíró szabadalmi bejelentés nem mindennapi körülmények között kapott oltalmat végül 1944. augusztus 22-én. A fenti ábrán látható bejegyzés a szabadalmi dokumentumon – vested in the Alien Property Custodian – egyértelműsíti, hogy a szabadalmi oltalomból származó jogok az Egyesült Államokat illetik meg, mivel ellenséges állam polgárának ekkor természetesen nem lehetett iparjogvédelmi (kizárólagos) jogokat sem szerezni az ország területére. Külön érdekesség annak a története, hogy az 1940. november 20-án Magyarországon tett alapbejelentés hogyan vezethetett az 1942. január 29-én tett amerikai bejelentéshez. Egyrészt már az uniós elsőbbség igénybevételére rendelkezésre álló 12 hónap lejárta után került sor, amelynek meghosszabbítására talán a háborús viszonyok között sor kerülhetett. Másrészt egy olyan különleges „diplomáciai” helyzetben, amikor Magyarország – német nyomásra - már hadat üzent az Egyesült Államoknak (1941. december 13.) de az USA kormánya még nem tekintette hadban álló ellenséges országnak hazánkat, és a hadüzenettel 1942. június 25-ig kivárt. A fenti dokumentum kinyomtatására a szabadalmi oltalom megadásakor, 1944. augusztus 22-én került sor. Arról, hogy a szabadalmi oltalmat fenntartották-e illetve ténylegesen meddig volt érvényben az Egyesült Államok területén, továbbá visszakerült-e valamilyen úton-módon – nyilvánvalóan a háború utáni nemzetközi egyezmények alapján - a feltalálóhoz, nincs információ. Az US szabadalom ábrája talán leginkább illusztrálja a Heller-féle hűtési eljárás mechanizmusát.

Végezetül, röviden meg kell emlékezni a magyar alapbejelentés (HU142615) sorsáról is. Az említett bejelentési naptól (1940-11-20) a szabadalmi oltalom megadásáig szintén történelmi korszakok, többek között a magyar iparjogvédelmi rendszer polgári alapjainak megrendítése, illetve annak „mégiscsak” továbbélése zajlott le, hiszen az szabadalmi okirat 1955. június 30-án jelent meg, tanúsítva az akkor már Országos Találmányi Hivatal néven működő hatóság döntését.  Szerény véleményem szerint ez az egyik legjelentősebb magyar találmány szabadalmi dokumentuma, amely méltán foglalhatná el helyét a magyar szabadalmak sajnos csak elméletben létező „Hall of Fame”-jében – a kiválóságok csarnokában.

 

Forgó László (Budapest, 1907. május 5. – 1985. június 24.) gépészmérnök

„Rejtőzködő” szabadalmak Forgó László pályájának kezdetéről

Meglepő módon, Forgó László nevéhez sem a magyar sem a nemzetközi szabadalmi adatbázisokban nem kapcsolódik az ötvenes éveknél korábbi bejelentés. Ennek ellenére ebben a cikkben megkísérlem feltérképezni az 1907-ben született feltaláló szakmai pályafutásának a korábbi, szabadalmakkal látszólag még közvetlenül nem dokumentálható szakaszát.

Először számszerűsítve, röviden a szabadalmairól: több mint 50 magyar szabadalmi bejelentés és – nyilvánvalóan ezekre alapozva – közel 80 külföldi bejelentés mellett szerepel a neve feltalálóként: többségében svájci, osztrák, francia és német, de amerikai, kanadai, finn vagy ausztrál, sőt dél-afrikai és japán szabadalmi dokumentumok is találhatók (pld.: ZA8007950; JP59191893). Az ötvenes évektől kezdve négy évtizeden keresztül szinte azonos intenzitással tart feltalálói aktivitása. Még a nyolcvanas években is 12 magyar és 5 külföldi szabadalmi engedélyezési eljárás indult, amelyben neve szerepel a feltalálók között. (Ezen belül Heller Lászlóval a magyar bejelentések mintegy felénél, a külföldi bejelentések több mint kétharmadánál feltalálótársak).

Fentiekből látható, hogy akár csak Forgó és Heller közös találmányainak „kibogozása” sokszorosan meghaladná egy ilyen cikk terjedelmét. A bevezetőben rejlő kérdés viszont továbbra is megválaszolatlan marad: miért nem mutatkoznak meg a jelei ennek a lankadatlan feltalálói aktivitásnak Forgó László pályájának első két évtizedében, tehát már a harmincas-negyvenes években? Erre a választ ugyanis az életrajzból csak kikövetkeztetni lehet. Köztudott, hogy a vele azonos „évjáratú” Heller Lászlóval együtt a zürichi ETH-n (Eidgenössische Technische Hochschule) végzett. Aktív mérnöki pályafutása Magyarországon 1931-ben kezdődött, és az adatok szerint egészen 1948-ig egyetlen munkahelyen zajlott, a Magyar Radiátorgyár Rt.-ben. Pontosan ez az időszak, amelyben Forgó László feltalálói tevékenységéről nem mutatnak eredményt a szabadalmi adatbázisok.

A Forgó László nevéhez köthető leghíresebb találmány az „apróbordás hőcserélő”. Ez a megoldás képezi a Heller-féle légkondenzációs berendezés egyik legfontosabb részét, és különös jelentősége volt annak gazdaságossá tételében. A megoldás lényege, hogy a homogén hőcserélő felületeken kialakuló, a hőátadás hatásfokát lerontó lamináris áramlásnak (az alább nevesített szabadalmi dokumentumok megfogalmazását kölcsön véve: a Prandtl-féle „sztagnáló” hőszigetelő határréteg kialakulása miatt), amelynek a hőcsere-felületeken alkalmazott bordákkal történő megbontásával kiküszöbölhető a kedvezőtlen hatással járó jelenség kialakulása. Iparjogvédelmi szempontokat tekintve úgy is fogalmazhatnánk, hogy a javulás olyan mértékű, hogy a bordák alkalmazása által kiváltott műszaki hatás mértéke megfelel a feltalálói tevékenység megítélésében a technika állásához képest megkövetelt szintnek.

A Heller-Forgó®-féle indirekt száraz erőművi rendszernél a hőcsere lényege a zárt rendszerben keringetett hűtővíz levegőáramlással történő lehűtése. Az apróbordás hőcserélő kialakításának kidolgozása viszont Forgó László radiátorgyári fejlesztőmérnöki tevékenységére vezethető vissza (harmincas-negyvenes évek), azaz a cél eredetileg a fűtésoptimalizálás volt, de a megoldás eredményessége nagyságrendekkel jobban megmutatkozott az erőművi hűtés hatásfokának megnövelésében (ötvenes-hatvanas évek).

Térjünk tehát vissza az eredeti kérdésfelvetéshez: vannak-e illetve hol vannak Forgó László előbbire vonatkozó megoldásainak dokumentumai? A válasz természetesen: a szabadalmi adatbázisokban. Egészen pontosan a magyar szabadalmi adatbázisban, a Magyar Radiátorgyár Rt. neve alatt, amely a cég feltalálóinak, fejlesztő mérnökeinek a megnevezése nélkül birtokolt szabadalmi oltalmakat - a feltalálónál is a cégnév szerepel - nem meglepő módon a radiátorok fűtési hatásfokának témakörében. Ennek a vállalati „policy”-nek, illetve a kor iparjogvédelmi szabályozásának feltérképezése külön megérne egy vizsgálatot. Mindazonáltal, négy olyan szabadalmi bejelentés van amelyeknél, tekintve Forgó László későbbi pályafutását, feltételezhető a feltalálói minőségben való részvétele: HU123988; HU124858; HU129653; HU136732. Mind a négy dokumentum további tanulmányozásra is érdemes, mivel részletesen tartalmazzák a fenti probléma megoldásának Forgó-féle megközelítését.

Egyébként, a négy közül legkorábbi a sorban 1939. május 2-án lett bejelentve, a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróság 1940. július 1-én jelentette meg Klösz Gy. és társa foto-litográfiai műhelyének nyomdai munkájaként (felelős kiadó: dr. ladoméri Szmertnik István magyar királyi szabadalmi bíró). A legkésőbbi 1943. november 20-én került bejelentésre és 1955. október 15-én jelent meg a szabadalmi leírás az Országos Találmányi Hivatal fejlécével, a Terv Nyomda szerkesztésében (felelős kiadó: a Nyomtatványellátó Vállalat igazgatója). Azt hiszem az elnevezések átalakulása híven illusztrálja az idők változását…

Végezetül, álljon itt a „Hőkicserélő készülék” címmel ellátott megoldások közül a HU124858 lajstromszámú szabadalom egyik jellemző ábrája. A maga korában újszerű megoldás ma már mindenki számára közismert formát mutat:

 

 

 

 

 

Források és hivatkozások:

GEA EGI Energiagazdálkodási Zrt. honlapja

http://www.gea-energytechnology.com/opencms/export/sites/default/egi/en/flash/Heller-System_17.swf

 

Climate Guest Blogger (Joe Romm; editor of Climate Progress / Center for American Progress Action Fund / Think Progress)

http://thinkprogress.org/romm/2009/04/29/204025/csp-concentrating-solar-power-heller-water-use/

 

SZTNH honlap - Magyar feltalálók és találmányaik -  Heller László (1907 - 1980)

http://www.sztnh.gov.hu/feltalalok/heller.html

www.uspto.gov/ USPTO Patent Full-Text and Image Database

http://worldwide.espacenet.com/ EPO Espacenet Patent search

http://www.sztnh.gov.hu/szabadalom/szab_kutat.html SZTNH - Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala -  Szabadalmi adatbázis

Lévai András: Forgó László (1907-1985)

Magyar Tudomány 1985. 12.sz. 942-943.oldal

SZTNH honlap – Animációk: Mozgóképek a magyar technika történetéből

Heller László és Forgó László légkondenzációs hűtőtornya

(Dobreffné Tömösy Erika)

http://www.sztnh.gov.hu/anim/a8_bovebb.html

 

Végh László