MENÜ

A szellemi tulajdon védelme

Keresés

Kemény János (1926–1992)

A „marslakók” egyike, a 70-es, 80-as évek egyik legnépszerűbb USA-beli tudósa, a Dartmouth Egyetem matematika professzora és évtizeden át rektora, akit Carter elnök barátjának nevezett, 1926-ban született Budapesten. Ugyanabba az elemi iskolába járt, ahová Neumann János. Középiskolai tanulmányait a budapesti Berzsenyi Gimnáziumban kezdte, de már New Yorkban fejezte be. Édesapja, Kemény Tibor idejekorán felismerte a nácizmus előretörésének veszélyét, és családjával együtt kivándorolt az Egyesült Államokba. Nagyapja azonban, aki nem volt hajlandó elhagyni Magyarországot, a holokauszt áldozata lett, ahogy egyik nagynénje és nagybátyja is.[i]

 

1. Emléktábla Kemény János egykori lakóházán

Budapest, V. kerület, Bajcsy-Zsilinszky út 38.

Kemény János úgy kezdte New Yorkban, a George Washington High School-ban a tanulást, hogy egy szót sem tudott angolul, de ezt a hiányosságát hamar pótolta. Rövidesen nagy sikert ért el: harmadik helyezést ért el a Fi-Mü-Epszilon (Fizika-Matematika-Angol) tanulmányi versenyen. Többször fölemlegette, hogy a versenyről véletlenül, egy másik iskolában tanuló ismerősétől szerzett tudomást, a saját tanára nem is szólt neki.[ii] Később úgy nyilatkozott, hogy szerinte a magyar matematikusok kiváló teljesítményéhez nagyban hozzájárulnak a matematikai versenyek, amelyekre nagyszerű tanárok készítik föl a diákokat.

Az érettségi után, 1943-ban a nagyhírű Princeton Egyetemen kezdett tanulni matematika és filozófia szakon. Időközben megkapta az amerikai állampolgárságot, melynek következtében be kellett vonulnia katonának. Los Alamosba vezényelték szolgálatra, ahol a Manhattan Terv kidolgozásába kapcsolódott be. Itt ismerkedett meg Neumann Jánossal, aki egész életére nagy hatással volt. Matematikai gondolkodását – mint mondta – Neumann nagyban befolyásolta.

Los Alamosban a Nobel-díjas Richard Feynman volt a főnöke. Egy évvel a PhD fokozat megszerzése előtt, 22 éves korában Albert Einstein matematikai asszisztense lett. Sokan csodálkoztak azon, miért volt szüksége Einsteinnek matematikus segítőre: nem volt elég az ő tudása? Campion így emlékszik Kemény válaszára: szerényen mosolyogva csak ennyit mondott – Einstein nem volt túlságosan jó matematikából.[iii]

Az egyetemet 1947-ben fejezte be, 1949-ben doktorált. Témavezetője Alonzo Church volt, disszertációjának címe: Type-Theory vs. Set-Theory.[iv]

Albert Einstein ajánlására hívta meg 1953-ban a Dartmouth Egyetem matematika professzornak a mindössze 27 éves Kemény Jánost. Az 1759-ben alapított, konzervatív szemléletű, republikánus beállítottságú egyetem a fehér angolszász protestáns hagyományok letéteményese, a legmagasabb színvonalú egyetemeket tömörítő Ivy League (Borostyán Liga) tagja, amely több területen is szerepel a világ legjobb száz felsőoktatási intézménye között.  

Az egyetem történetének 13. rektoraként Kemény János valósította meg első ízben az alapítók által kinyilvánított küldetést: Dartmouth váljék a bennszülött amerikaiak egyetemévé. Kemény ígéretet tett arra, hogy orvosolják a történelmi lehetőségek hiányát. Ennek érdekében létrehozta a Native American Programot, majd lefektette a Native American Studies alapjait, és arra biztatta az egyetem felvételi irodáját, hogy aktívan toborozzák a bennszülött diákokat.[v]

Az azóta eltelt 40 év alatt Dartmouth elkötelezettsége erős maradt az indiánok oktatását illetően. Ebben az időszakban több mint 700 amerikai indián és alaszkai bennszülött – több mint 200 különböző törzs szülötte – vett részt a Dartmouth College által szervezett képzésekben. Míg a Borostyán Liga többi egyetemén (köztük a Columbia, a Cornell, a Harvard, a Princeton, a Yale egyetemeken) az amerikai indiánok a hallgatók mintegy 0,5%-át teszik ki, addig Dartmouth-ban a számarányuk 4%.[vi]

 

Kemény János matematikai és számítástechnikai munkássága

Kemény Jánost 1970-ben nevezték ki a Dartmouth Egyetem rektorává. A tisztséget – melyet 1981-ig töltött be – egy feltétellel vállalta: ha taníthat tovább matematikát. Az egyetemi szabályzat ezt nem engedte volna, de ő azzal érvelt: ha egy héten két órát golfozni szeretne, hozzájárulnának? Az igenlő válaszra rávágta: nos, akkor a golfozás helyett inkább tanítok! Rektori ideje alatt szemeszterenként két kurzust tartott: az elsőéveseknek matematikát, a felsőbb éveseknek számítástechnikát.

Kemény János meggyőződése szerint a matematika ismerete mindenkinek kijár. Ezért is tanította ő maga a matematikát az összes, nem matematika szakra járó elsőéves egyetemistának. Az Introduction to Finite Mathematics című könyvét a Prentice-Hall kiadó négy ízben (1956, 1957, 1966, 1974) adta ki, csak az Egyesült Államokban több mint 200 000 példányban adták el, és számos nyelvre lefordították. Az ő tollából jelent meg az A Philosopher Looks at Science és a Random Essays on Mathematics, Education and Computers című könyv – emellett kilenc további matematikai tárgyú könyv társszerzője volt.[vii]

A számítógép gondolatával még Los Alamosban ismerkedett meg. Ott hallotta Neumann Jánosnak azt az előadását, amelyben javasolta egy olyan elektronikus számítógép megalkotását, amelynek belső memóriája képes a tárolt programokat és az adatokat megőrizni. Kemény János számára a Neumann által kitalált gép maga volt az álom; arra gondolt, vajon él-e elég hosszú ideig ahhoz, hogy akár egyetlen ilyen gépet is használhasson.

Az első számítógépet tanártársával, Thomas E. Kurtz-cal 1959-ben vitte Dartmouth-ba. Abban az időben a számítógépi programokat még lyukkártyákra írták; a lyukkártya kötegeket az operátorok csak egymás után tudták betáplálni a gépbe. A futtatás eredménye – ha nem volt hiba a lyukkártyákon – másnapra el is készült. Mivel a számítógép egyszerre csak egy műveletet tudott végrehajtani, amíg – például – nyomtatott, addig a drága processzor kihasználatlanul áll. A hatvanas évek elején azon gondolkodtak, hogyan lehetne kiaknázni a processzor kapacitását.

Kemény János és Thomas E. Kurtz 1962-ben kezdett hozzá egy új alapokra helyezett, időosztásos rendszer fejlesztéséhez, amely Dartmouth Time-Sharing System (DTSS) néven vált ismertté. A hallgatók bevonásával készült időosztásos rendszert 1964. május elsején helyezték üzembe. A DTSS nagy siker volt; meglehetősen sokáig, 1999 végéig működött.[viii]

Kurtz és Kemény azonban nemcsak a technikai megoldáson gondolkodott, hanem azon is, hogyan tudnák az egyetemi hallgatók számára megtanulhatóvá tenni a számítógépi programozást. Kemény úgy vélte, szükség van egy olyan interaktív számítógépes nyelvre, amely a kezdők számára is elsajátítható.  A következőképpen fogalmazta meg a kifejlesztendő számítógépes nyelvvel kapcsolatos igényeket:

  1. „A nyelvet a kezdő is könnyen megtanulhassa.
  2. Sokoldalú nyelv legyen: bármilyen célra készülhessen program.
  3. Magas szintű utasításai utólag tanulhatók, árát ne a kezdő fizesse, hanem a haladó.
  4. A nyelv legyen interaktív használó és számítógép között.
  5. Világos, érthető hibaüzeneteket adjon használóinak.
  6. Kis programokra gyorsan válaszoljon.
  7. Használható legyen a gép szerkezetének ismerete nélkül.
  8. Védje a használót a computer operátorrendszerének gondjaitól.”[ix]

 

2. Thomas E. Kurtz és Kemény János

A Kemény – Kurtz szerzőpáros által kidolgozott számítógépes nyelvet BASIC (Beginners' All-purpose Symbolic Instruction Code) néven ismerte meg a világ – és itt a „világ” nem túlzás. Ahogy Marx György írja: a BASIC „a Föld legtöbb ember által értett és használt nyelvei közé tartozik”. A fejlesztésbe egyetemistákat vontak be; a BASIC nyelvvel írt első programot 1964-ben futtatták le. A BASIC óriási karriert ért el; több, később kifejlesztett programnyelv alapjává vált, többek közt a Visual Basic is erre épült.[x]

 

3. Kemény János autója BASIC rendszámmal

Kemény János azonban nem állt meg a kezdőknek való számítógépes programozási nyelv megalkotásánál: rektori ideje alatt kiharcolta, hogy a Dartmouth Egyetemen minden diák kapjon számítógépet. Ennek köszönhetően a végzős hallgatók 90%-a nemcsak szövegszerkesztésre, de programozásra is tudta használni a gépeket.

Őt tekintjük az elektronikus levelezés atyjának is, mivel ő találta ki az e-mail küldés-fogadás mind a mai napig ismert működési rendszerét. Az elektronikus levélküldésre az inspirálta, hogy a felesége egy távoli főiskolán dolgozott, így e-mailen keresztül tartották a kapcsolatot.

Munkássága elismeréseként az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja lett, 19 egyetem díszdoktorrá, az amerikai Matematikatanítási Bizottság elnökévé választotta, és kinevezték a Nemzeti Tudományos Alap tanácsadójává. Elnyerte az New Yorki Akadémia díját, és ő kapta meg első ízben az IBM Robinson-díját.[xi]

Kemény János neve egy kisebb atomerőmű-baleset kapcsán vált ismertté egész Amerikában, mivel Jimmy Carter elnök őt kérte fel az ügyet kivizsgáló kormánybizottság élére. A Three Mile Island-en működő reaktorban – Kemény szavaival – „rendkívül kicsiny és jelentéktelen üzemzavar történt”, amely azonban hatalmas sajtószenzációvá vált.[xii]

Carter elnök a Kemény-bizottságtól azt várta, hogy tisztázza az eset okait, de főként annak tanulságait. A féléves vizsgálat során Kemény, mint a kockázatelemzés szakértője, többször hangsúlyozta: "Zérus kockázat nem létezik."

A bizottsági jelentés élesen bírálta az amerikai atomipar – legfőképp a szabályozás terén megmutatkozó – hiányosságait. A testület nemcsak a baleset műszaki, szervezési hátterét és hibáit tárta fel, de a jövő számára is megfogalmazta a tanulságokat.

 

Kemény János szellemi öröksége

A Dartmouth Egyetem nagyra becsüli Kemény János professzori és rektori tevékenységét. 2004-2006 között építették föl a Kemeny Hall & Haldemar Center névre keresztelt épületet, amelynek a matematikai intézeti részlegét korábbi tanárukról nevezték el. A beruházás során előadótermeket, laboratóriumokat, irodákat alakítottak ki az oktatók és hallgatók számára.

 

 

           4. A Kemeny Hall keleti homlokzata Dartmouth-ban                                   5. A Kemeny Hall építése

                                     

1995-től napjainkig a matematikai intézetben minden évben meghirdetik a Kemény-kurzusokat, amelyek keretében nagyhírű egyetemek professzorai tartanak előadásokat.[xiii]

1984. április 3. és szeptember 4. között, 9 alkalommal Alex Fanelli, Kemény rektori titkárságának vezetője egy 18 órás interjúsorozatot készített Kemény Jánossal, amely írásban hozzáférhető a Dartmouth Egyetem honlapján.[xiv] Az egyetem a visszaemlékezésnek nagy jelentőséget tulajdonítva, önálló kiállítással emlékezett meg egykori rektoráról 2006. június 1. és július 31. között. A Reinventing Dartmouth: In John Kemeny's Words címmel megrendezett kiállítás azt a Kemény János által irányított megújulási programot mutatta be, amely az egyetem oktatási programját, hallgatóinak összetételét és önképét egyaránt megváltoztatta.[xv]

 

6. Everett Raymond Kinstler: Kemény János portréja

Kemény Jánost 66 éves korában, 1992 karácsonyán ragadta el egy végzetes szívroham. Termékeny, sikeres életútját összegezve elmondható, hogy munkásságával nagyban hozzájárult saját jövőképének sikeres valóra váltásához: A társadalom fő reménysége a számítógép, illetve az emberek és számítógépek harmonikus együttélése lehet.[xvi]

 

Tószegi Zsuzsanna



[i]Nardi Reeder Campion: True Basic. A sketch of John Kemeny for the Dartmouth Alumni Magazine. http://www.math.dartmouth.edu/news-resources/history/kemeny-history/TBasic.pdf

[ii]  Marx György: Kemény János. In: Fizikai Szemle, 1993. 5. sz. http://epa.oszk.hu/00300/00342/00043/mgy9305.html

[iii]Campion, i.m.

[iv]J J O'Connor and E F Robertson: John Kemeny. http://www-history.mcs.st-and.ac.uk/Biographies/Kemeny.html

[v]  Dartmouth Bound: Native American Community. http://www.dartmouth.edu/admissions/bound/programs/native.html

[vii]  McCarthy, Michael J.: "Kemeny, John G." Computer Sciences. 2002. Encyclopedia.com. http://www.encyclopedia.com/doc/1G2-3401200394.html

[ix]Marx György i.m.

[xi]  A „marslakók” lexikona. http://www.nemzetismeret.hu/?id=9.4

[xii]Marx György i.m.

[xiii]The Kemeny Lectures. http://www.math.dartmouth.edu/activities/kemeny-lectures/

[xiv]A. Alexander Fanelli: JOHN G. KEMENY, President, Emeritus; Professor of Mathematics and Computer Science, Emeritus. https://www.dartmouth.edu/~library/rauner/archives/oral_history/oh_interviews_pdf/KemenyInterview.pdf

[xv] Honoring the Past, Building for the Future. http://www.dartmouth.edu/~dartlife/archives/16-5/buildings.html