MENÜ

A szellemi tulajdon védelme

Keresés

A Telenor Ház

2013. június 7-én, egy látogató csoport tagjaként, alkalmam nyílt felkeresni a Telenor magyarországi központját, a különleges műszaki megoldásairól híressé vált törökbálinti Telenor Házat.

Az épülethez közeledve feltűnt, hogy a szokásos székházaktól eltérően milyen jól illeszkedik a természetes környezetbe. A közelről és belülről is nemesen egyszerű, szép és érdekes „házat” felkészült és segítőkész vezetőink, a céget képviselő Rédei Zsófia és Haláchy Ferenc mutatták meg „tetőtől talpig”, fentről a -2. szintig.

A tetőn elgyönyörködtünk a kilátásban, majd meghallgattuk a létesítmény születéséről szóló ismertetést. A Pannon GSM, amely 1994-től a norvég Telenor tulajdonában van, a még hatékonyabb működés érdekében egy egész szervezetet és eszközállományt befogadni képes, új telephely és ezen belül irodaház megvalósításáról döntött. A Budapesthez közeli Törökbálinton lévő ún. Égettvölgyben találták és vásárolták meg az alkalmas területet. A kiírt nemzetközi tervpályázatot a Zoboki–Demeter és Társaik Építésziroda nyerte meg, amelynek többségi tulajdonosa Zoboki Gábor, aki egyebek mellett a Művészetek Palotáját (MŰPA) is tervezte. A tervezőkkel megismertették az anyavállalat pár éve épült oslói székhelyét, valamint az itt alkalmazott munkamódszert, és ennek hazai adaptálására kérték őket. Ennek eredményeként született az építészeti megoldásaiban és épületgépészeti technológiájában is egyedülálló létesítmény.

Amint a tervezőiroda honlapján olvasható:

„A New Way of Working koncepcióját az épület alaprajzában és szerkesztésében is követtük. Az egységekre, úgynevezett unitokra osztott rendszer teljesen eltér a megszokott, labirintus-folyosókról nyíló cellás, de még a hatalmas egyterű amerikai irodáktól is. Sokkal flexibilisebb, nyitottabb, kényelmesebb és nem utolsó sorban hangulatosabb is. A Pannon törökbálinti székháza esetében a unitok részére 9, különböző magasságú, elkülönülő szárnyat hoztunk létre, amelyek egy többszintes a közösségi lét helyszínéül szolgáló központi előcsarnokra szerveződnek. A szinteket hidak kötik össze, a hidakat pedig lépcsők. Amikor valaki belép az épületbe, a hatalmas közösségi térből rögtön látja azokat, akik a unitokban dolgoznak, de a unitokban dolgozók is belelátnak az Átriumba.

A unitok kőburkolatos tömbjei és a teljes felületen üvegezett előcsarnok kontrasztja jól érthetővé teszi az épület alapműködését. Az előtérben zajló élet és a tárgyalók látványa miatt az épület szíve a leghangosabb, és ahogy haladunk kifelé az egyes épületszárnyakban egyre melegebb, egyre csendesebb és nyugodtabb lesz körülöttünk az atmoszféra. Ahogy áthaladunk a tárgyalók gyűrűjén és eljutunk a unitok közbenső zónáiba még mindig a közösségi terek dominálnak, majd tovább haladva az épületszárnyak vége felé, a csendes, elmélyült munkához elengedhetetlen hangulat fogad minket. Az épületszárnyak mind az erdő felé nyúlnak, így a Pannon kollégái az asztaloknál úgy érezhetik, hogy a természetben ülnek”.

Ezt a természetközeli élményt fokozza, hogy a rendelkezésre álló 8 hektár területnek csupán közel 7,5%-át építették be.

A Telenor Ház a mobilitáson és együttműködésen alapuló munkavégzésre helyezi a hangsúlyt. Ebben lényeges szerepet kap a távoli munkavégzés is. A munkatársak túlnyomó többsége laptopon dolgozik, mobilinternet-hozzáféréssel és biztonságos belső hálózati eléréssel kiegészítve. A társaság arra törekszik, hogy a különböző szervezeti egységek, funkciók a legésszerűbben és legcélszerűbben legyenek elhelyezve az előzőekben említett irodaegységekben (unitokban). Mivel a munkatársak egy része nincs az épületben (külső feladatot lát el, vagy otthon dolgozik, esetleg a székház sportlétesítményeiben regenerálódik), kevesebb az asztal, mint az összlétszám, így gyakorlatilag senkinek sincs saját asztala, oda ülnek le a saját gépükkel vagy ott csatlakoznak a központi rendszerre, ahol éppen akad szabad hely az egységen belül. Mivel szinte nincs papír munkaközi termék, ez nem jelent gondot. Az egységekben a személyes holmik számára mindenkinek van egy kisméretű rekesze egy szekrényben. Maguk az asztalok egyszerűek, de nagyszerűek: automatikusan állítható a magasságuk. A munkatársak kényelmét és otthonosság-érzetét nemcsak a sport-létesítmények, hanem az étkezéssel kapcsolatos lehetőségek is szolgálják. A munkaterek természetszerű nyüzsgését ellensúlyozza, hogy az épület nyugalmat áraszt, és a kevés, de jól megválasztott dekoráció is erősíti ezt a hangulatot.

Ami a technikai megoldásokat illeti, a Telenor Ház hűtési-fűtési rendszere a száz méter mélyre fúrt hőszondákat alkalmazó geotermikus hőszivattyúkon alapul. A szellőztetőrendszer hőcserélő berendezése biztosítja, hogy minél kevesebb energia vesszen kárba, míg 168 négyzetméternyi napkollektor szolgáltatja az épületben dolgozó munkatársak melegvíz-igényének előállításához szükséges energia több mint 60%-át. A különböző épületfunkciókat számítógéppel vezérelt, intelligens központi rendszer irányítja. Az épület déli és viszonylag sok napfényt kapó részein az ablakok külső felén több paraméter szerint központilag szabályozható árnyékoló rendszert helyeztek el, a napenergiát így is hasznosítva az optimális hőháztartás érdekében.

A létesítmény 2005–2008 között készült, a fizikai megvalósítás két évet vett igénybe, zömében magyar munkával és norvég közreműködéssel. 2011-ben a Telenor Ház mint hazánk egyik legmodernebb és leginkább környezetbarát vállalati központja, elnyerte a Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázat első díját. Ugyancsak 2011-ben környezettudatos megoldásaiért Építőipari Nívódíjat is kapott.

Mi, látogatók is gazdagodtunk a látottaktól-hallottaktól. Köszönjük a vállalat nyújtotta lehetőséget, kísérőink türelmét és felkészültségét, valamint a tervezőknek és a kivitelezőknek, hogy megerősítették a hazai szakemberekbe vetett bizalmunkat.

Itt most befejezhetnénk, de előtte egy kicsit még igénybe venném a tisztelt olvasók türelmét. Úgy vélem, érdemes elmondani, hogy a látott vagy említett korszerű megoldások fejlesztésének és alkalmazásának úttörői között magyarokkal is találkozhatunk. (Akárcsak bármely más szakterületen, ha egy kicsit utánanézünk.) Most három személyre hívnám fel a szíves figyelmüket, szakirodalmi források alapján.

OLGYAY ALADÁR (Budapest, 1910. – Princeton, USA, 1963.) és

OLGYAY VIKTOR (Budapest, 1910. – Princeton, USA, 1970.)

Olgyay Viktor festőművész iker fiai a budapesti Műegyetemen 1934-ben szereztek építészmérnöki oklevelet. Diploma után Rómában, Párizsban, Londonban és New Yorkban képezték tovább magukat.

1938 és 1947 között Budapesten dolgoztak; munkájukat általában együtt végezték. Terveztek kiállítási pavilonokat (például az 1939-es New York-i világkiállítás – igen sikeres – magyar pavilonjánál a tervezéssel megbízott Weichinger Károly munkatársai voltak, Antal Tiborral együtt); lakóépületeket; a Stühmer Csokoládégyár budapesti épületét; a balatonaligai üdülőtelepet és városrendezési terveik is voltak.

Már a Stühmer Csokoládégyárnál és a városrendezési terveknél is alkalmazták az úgynevezett bioklimatikus tervezési módszerüket: Messzemenően figyelembe vették az adott épületben folyó életvitel és munkavégzés emberi, élettani és technológiai igényeit és az ezeket befolyásoló környezeti tényezőket (napsugárzás, megvilágítás, az épület felmelegedése stb.).

1947-ben kivándoroltak az Egyesült Államokba. Itt kiváló egyetemeken folytatták kiemelkedően jelentős építészeti kutatásaikat:továbbfejlesztették a már Budapesten alkalmazott korábbi tervezési elveiket. Eredményeiket folyóiratokban (Progressive Architecture, Architectural Forum)és két könyvükben adták közre. 1957-ben jelent meg (angolul) a „Napfény szabályozás és árnyékoló eszközök” című munkájuk, 1963-ban pedig a „Klímatikus tervezés”, amelyet spanyolul és olaszul is kiadtak és nagy hatással volt a harmadik világ építészetére. (Mindkét könyv a Princeton University Pressnél jelent meg.)

Az Olgyay testvérek az úgynevezett „passzív-szoláris” építészet feltalálói. Sajnos napjainkra már egykori szerepük, nevük és magyarságuk ténye a nemzetközi szakmai köztudatban – de talán itthon is – elhalványult.

A napenergia aktív használatában is egy magyar személy, mégpedig egy igen csinos és rendkívül okos magyar hölgy, TELKES MÁRIA (Budapest, 1900. – Budapest, 1995.) járt az élen. Ő Budapesten szerzett matematika-fizika tanári diplomát és az 1920-as évek végétől mintegy 70 évig az Egyesült Államokban, főleg az M.I.T.-n dolgozott. Az ő tervei alapján építették az első napenergiával fűtött kísérleti házat, és az egyetemen évtizedekig ő volt a napenergiával kapcsolatos kutatások irányítója. (Róla részletesebben is olvashatunk az SzTNH honlapján.) Bár sokan úgy gondolják, hogy az újításokat általában a fiatalok és a férfiak hozzák, Telkes Mária munkássága – aki 90 éves korában nyújtotta be utolsó szabadalmát – azt is jelzi, hogy a hölgyek és az idősek is csodákra képesek.

Kövessük a példájukat!

 

                                                                                              Sipka László